2015. augusztus 11., kedd

kapital tu

Emlékszem. Mert emlékezni akarok.
Azon az estén, amikor először pillantottam meg Őt, minden annyira nevetségesen tökéletes volt, és még a tavasz csínytevései sem rontottak el semmit, azonkívül, hogy  az egyik percben még a nap összes sugara ragyogott, a másikban pedig az égbolt  majdnem ránkszakadt.
Örökre belém ragadt az a pillanat, amikor  legjobb barátaim klikkjéből egy pillanatra kiszakadva egy kissé elrejtett zugban észrevettem őt.  Azt az embert, aki miatt minden megváltozott.
 Semmit nem tett, de már a szimpla kinézetétől is megőrültem.  Mindig is elítéltem azokat,azok azt mondták,hogy külsőre is bele lehet szeretni valakibe. Akkora hülyeségnek tűnt mindaz, amit  minden korombeli összehordott: az,hogy mennyire szerelembe estek az új kiszemeltjükkel.. Néha azzá válunk, akit régen elítélünk.
Mosolyogva emlékszek vissza arra,amikor megláttam, és úgy kezdtem el bámulni, mintha drága orosz barátunk, Putin állt volna ott személyesen.

2015. július 13., hétfő

kapital ett

"Got me hoping you'll save me right now
Your kiss got me hoping you'll save me right now".. 
x 

Sohasem gondoltam volna, hogy Ő lesz az. Ő lesz az, akinek majd az összes szava a világot jelenti számomra. Hogy Ő lesz az, aki nélkül nem vagyok képes élni: de ráeszméltem. Rabul ejtett.
Gyűlöltem az összes érzésemet, ami valaha is lejátszódott bennem, amikor tekintetét az enyémbe fúrta; amikor tengerkék szemei úgy fürkészték arcomat, hogy létezni is megszűntem.
De muszáj volt elengednem: Ő sohasem lehetett az enyém. Soha nem érinthetem meg úgy, hogy ne legyen következménye, és ezért legszívesebben  meghaltam volna.
Amikor tudtára adtam, mennyire szeretem, mindig csak elmosolyodott, és erősen átölelt. Lerítt róla, hogy Ő viszonozza az érzéseimet.
Bármilyen nehéz terheket ad a világ, az ő vállán ezerszer is eltudom viselni.




2015. március 2., hétfő

~ prologue ~

Szombat este az utcák teljesen megteltek bulizó emberekkel, de ez teljesen hidegen hagyta a 19 éves Aleyna Beckerrt: ő ment tovább a saját útjára.  Túlságosan is más volt, mint a többiek.
Senki sem ismerte őt igazán, egy ember kivételével, aki már teljesen eltávolodott tőle. Egy ember, aki már nem számít többé.

Az egész néhány éve kezdődött, teljesen átlagosan. Megismerték egymást, majd mindkettőjüknek a másik volt a legfontosabb. Nem telt el úgy egy nap, hogy ne találkoztak volna. 
De ők nem lehettek együtt.
Mindenki ellenezte őket.
Ez a barátság mára gyűlöletté alakult. De talán több is volt, mint barátság.