Emlékszem. Mert emlékezni akarok.
Azon az estén, amikor először pillantottam meg Őt, minden annyira nevetségesen tökéletes volt, és még a tavasz csínytevései sem rontottak el semmit, azonkívül, hogy az egyik percben még a nap összes sugara ragyogott, a másikban pedig az égbolt majdnem ránkszakadt.
Örökre belém ragadt az a pillanat, amikor legjobb barátaim klikkjéből egy pillanatra kiszakadva egy kissé elrejtett zugban észrevettem őt. Azt az embert, aki miatt minden megváltozott.
Semmit nem tett, de már a szimpla kinézetétől is megőrültem. Mindig is elítéltem azokat,azok azt mondták,hogy külsőre is bele lehet szeretni valakibe. Akkora hülyeségnek tűnt mindaz, amit minden korombeli összehordott: az,hogy mennyire szerelembe estek az új kiszemeltjükkel.. Néha azzá válunk, akit régen elítélünk.
Mosolyogva emlékszek vissza arra,amikor megláttam, és úgy kezdtem el bámulni, mintha drága orosz barátunk, Putin állt volna ott személyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése